Beszterce vidék (nem. Bistritzer Distrikt, Nösnerland): közigazgatási terület Északkelet-Erdélyben, Beszterce székhellyel, a Beszterce folyó partján. - É-on Máramaros, K-en Moldva, D-en Doboka vm., Ny-on Belső-Szolnok vm. és Naszód vidék határolta. A honfoglalás után az itteni gyér szláv lakosságra nagyszámú m. települt, kik fő folyójának, a Sajónak névadói. Az Árpád-korban a Szamos völgyén, Radnán és a Radnai-hágón át, ill. a Beszterce völgyén és a Borgói-hágón keresztül jelentős út vezetett Oroszo. felé. A 12-13. sz: szászokat telepítettek le Beszterce és a Sajó vidékén, Besztercén, Radnán s a Királyi kerületben (→Királyföld). A radnaiak művelték Mo. legfontosabb 13. sz. ezüstbányáit. 1222: a szepesihez hasonló szervezetű és jogú vagyonos településeiknek külön hatóságaik és királygrófjuk (comes Bistriciensis) volt. ~ Beszterce környékéből a vele 1330 k. egyesített Királyi ker-ből eredetileg Doboka vm-hez, Radna Belső-Szolnok vm-hez tartozott. A tatárok 1241: és 1285: pusztították, de ~ hamar kiheverte; Beszterce és Radna ispánjaként egy személyt, 1276 u. csak besztercei ispánt említenek forrásaink. 1287: a districtus, 'kerület', 1330: a sedis, 'szék' elnevezés bukkant föl, ez utóbbi vsz. magában foglalta a Királyi ker. falvait. Az Anjouk korában Lengyo. felé keresk-e megélénkült. 1332-36: 25 egyházas helye adózott. Erzsébet kirnő Beszterce városát vál. bírái igazg-a alá helyezte, I. (Nagy) Lajos 1366: uazon jogokat biztosította Besztercének, mint a szebenieknek. A 14-15. sz: a virágkorát élő ~ szász településeinek száma elérte a 100-at, majd fokozatosan csökkent. V. László ~et Beszterce városával Hunyadi Jánosnak adta, aki besztercei gr-ként a hajdani királygróf jövedelmeit élvezte, de 1453: megerősítette a beszterceiek jogait és kiváltságait. I. (Hunyadi) Mátyás az örökös grságot eltörölte, 1465: Radnát Besztercéhez csatolta. ~ csatlakozott a szász universitashoz. A 16. sz: Zselykre m-ok, Nagyfaluba és Szentivánba rum-ek települtek. 1530-42: a moldvai vajda, 1602: Basta rablóhadjárata, a 16-17. sz. török-tatárdúlások, az azokat követő éhínség és pestisjárványok miatt falvai elnéptelenedtek, a Beszterce városába költöző szászok helyére K-ről tömegesen telepedtek rum-ek. - ~ mint külön vidék jogait akkor is megtartotta, amikor a Radna völgye, Nagyfalu és Szentiván, a borgói falvak (→Naszód vidéke) a Naszód székhellyel 1764: alapított naszódi határőrvidék része lettek (1764-1851: II. oláh gyalogezred); e ter. szász lakóit fölmentvén a katonai szolg. alól ~re telepítették, melyet II. József közigazg. reformja 1784-90: →Torda vármegyébe sorolt. 1867: a kiegyezés után a 12,56 osztr. négyzetmérföldnyi ~ székhelye Beszterce sz. kir. város. Községei: Aldorf, Aszúbeszterce, Besenyő, Dipse, Fejéregyháza, Jád, Királynémeti, Kisdemeter, Lekence, Malomárka, Nagydemeter, Péntek, Petres, Selyk, Szászbudak, Szentgyörgy, Szépnyír, Tacs, Törpény, Újfalu, Vermes, Vinda, Zsolna. Lélekszáma a 28 településen 1869: 83.090 fő. Az 1870:42. tc. ~ kiváltságait eltörölte, az 1876:33. tc. az újonnan szervezett →Beszterce-Naszód vármegyébe sorolta. 88

Pesti II:108. - B-N. vm. földr-a s a hegyeihez fűződő mondák Naszód, 1890. - Kuales Godofréd: Visszapillantás B-N. vm. múltjára. Beszterce, 1896. - Györffy I:553.